Musicalekből

Aki álmomra ügyelt, Hogyha gonosz hold kelt fel, Ki a kedvemért jövőt remélt, Az hogyan hagyhat el? Aki járt minden úton, Aki ismert minden szót, Ki száz szavamnak hangot adott Többé sose szól... A szívben, ha mennydörög, S a szemre felhő száll, Zápor ha szakad, új folyó ha fakad, Mért fáj?
/A Dzsungel könyve/

Míg szeretsz azt érzed,
Ott bent ezer dal él.
Míg a szíved a szíved,
Szemed titkot mesél.
Ő, csak ő érti ezt,
Csak ő kit szeretsz,
És nem kell, hogy szólj,
A szíved beszél,
Arról mi benn él
Szeretsz s a szíved szól...
/Vámpírok bálja/

Jöjj, és halld az éj hangját
Rég várt rád, és ma végre megvált.
Rabság volt a napvilág
Tépd le végleg a vágyak láncát.
Érezd hát az éjszakát
Benne bízz, nincsen más valóság.
/Vámpírok Bálja/

A mi rendünk a káosz.
/Vámpírok Bálja/

Ha a bűn okoz kéjt, élvezd, hogy önmagad légy!
Többé nem bújunk el már, vad tánc ez, és csak most indul még!
/Vémpírok Bálja/

Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
hogy a következő évezred hajnalán már
itt csak egy isten lesz, és őt úgy hívják:
az el nem múló vágy.
/Vámpírok Bálja/

Szállnék föl a fénylő magasba,
de kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
de csak egy lidércalak vagyok, aki nem kapja meg azt, amit vár.
/Vámpírok Bálja/

Bízz bennem, ez egy álomvilág, s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
/Vámpírok Bálja/

Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
/Rómeó és Júlia/

Ki mindíg annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!
/Rómeó és Júlia/

 Egy álomból jön ő, a vágyat múlt jövő.
Mindenség, föld és ég, ő érte még halni se félnék.
/Rómeó és Júlia/


A porban végzem én, de kezeid között!
Veled testvér, mi lesz, ha én elköltözök?
Most meghalok, hogy te élj! De követsz majd talán!
Ne félj, köszöntelek ott, a Semmi túlpartján! (Mercutio!)
Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!
/Rómeó és Júlia/

„Vidd őt! Menj! Győztél! És vissza se nézz!
Hagyjatok itt és tűnjetek el!
Hamar! Menjetek gyorsan!
Ott a csónak, vigyétek!
Menjetek már!
És felejtsétek el, amit láttatok itt!
Mit állsz? Mi álltok még itt?” 
/Az operaház fantomja/

„Amíg élsz, a hangom elkísér!
Rám nem vár más, csak
szótlan, néma éj.”
/Az operaház fantomja/

Nézd a Hold hét házat bejárt már
S a Jupiter ott áll a Marsnál
Majd így béke vezérli útján
az ég minden csillagát
Vár ránk a Vízöntő,
az új kor, Aquarius!
/Hair/

365 nap és kitudja hány perc
hány boldog évszak egy szerelmes év?
Hány hajnal, hány alkony, hány éjfél, hány csésze kávé???
Hány lépés, hány út, hány vicc és hány dal???
/RENT – A szerelem évszakai/

Még itt vagy, még látlak, még így lesz él a dal!!
de holnap már csak emlék, leszünk és a vágy meghal.
/RENT – A szerelem évszakai/

Hogy élj, ha a sors bekerít,
ha a véred szívják százan,
és már nincs mit remélj?!
És hogy szedd össze ma szálanként,
mit a múló percek vad sodrában
elvesztettél?
/RENT – Bér/  

Ha elmész, a szem lát, a láb lép, a száj szól!
A láz nő, a seb fáj, a vér zúg, az ész jár
Mind él még, de én rám nem ez vár
Meghalnék, meghalnék, meghalnék ha elmész.
/RENT – Ha elmész/