Szakítás

Más ölel, más fogja kezedet,
Más nézi ragyogását csillogó szemednek!
Másnak adtad az egész lelkedet,
Pedig én még mindig szeretlek!
Te voltál a mindenem, s elhagytál,
Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj!
Fáj, s ez sohasem múlik el,
Várni fogok rád, mert várni kell!
Ha eljön utolsó órám,
S utolsó percem, és meghalok,
Akkor is te leszel az kit mindig szerettem,
S szeretni is fogok!

Így néznek vissza a volt szeretők,
Akik ma már nem szeretnek.

Azt hiszed hiba volt, tévedtél.
Legszebb emlék, hisz így lettél,
Az aki vagy, nem védkeztél,
Köszönöm, hogy nem szerettél.

A világ legfájdalmasabb és egyben leghosszabb folyamata, az érzés megváltoztatása a gondolat által.

Az út most ketté ágazik, sok minden változik. Hát ég veled! Nehéz lesz nélküled.

Szeretnék könycsepp lenni, szemedben megszületni, lefolyni az arcodon, s meghalni az ajkadon!

"Múlnak a percek, égő szemmel nézek rád. Szótlan csak állok és nézem a könnytől marta szád. Indulnom kéne, de még visszatart egy szó... Némán ölellek. Ez az érzés háborgó folyó."

„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!"

El kell távolodni a dolgoktól ahhoz, hogy valóban megértsük őket.

"Engedd hogy szívembe zárjam a múltat, hazudd hogy lehet s én elhiszem újra. Nem kérek mást. Engedj szabadon s vissza se nézek már."

„Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél.
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?...”

„Zuhanok... sötét van és félek. Nem látom a szakadék legmélyét.... De mi a rosszabb, a zuhanás vagy a földet érés?”

„Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.”

„Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.” 
/Márquez, Gabriel García/

„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.”
/Márquez, Gabriel García/

„A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.” 
/Márquez Gabriel García/

„Sok szék közül a földre esni, de mit lehet ilyenkor tenni? Azt az egyet örökre elfelejteni...”

„Mert rád várni olyan, mint esőre aszályban. Hasztalan és időrabló.”

„El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd.”

„Csakhogy épp a gyenge tudjon erős lenni és elmenni, ha az erős túlságosan gyenge ahhoz, hogy a gyengének fájdalmat okozzon.”

/Kundera/

„Amikor megszakad a szív, tisztán hallható egy halk, pattanó hang, nagyon lágy és nagyon finom, mint a farost roppanása.”

/Wei Hui/

„Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.”

/Wei Hui/

„Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.”

/Wei Hui/

„Az idő begyógyítja a sebeket, de nem végez plasztikai műtétet.”

„Akit szeretsz ne hagyd el valakiért, aki tetszik, mert aki tetszik, egyszer elhagy valakiért, akit szeret.”

"Ne írd nevem a porba, mert elfújja a szél! Írd nevem a szívedbe, mert ott örökké él!"

"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni!"

"Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed! És hogy milyen fontos is neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled."

„A szó megállítható, de a hatás nem.”

/Tatiosz/

"Ne sírj mert vége lett -
Mosolyogj, mert megtörtént"
/Márquez, Gabriel García/

"Nem mondom azt, hogy nem tudok nélküled élni. Mert tudok. Csak nem akarok."

/Jennifer Anniston/

"Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég valami újnak a kezdete!"