Halál

Fáradj, míg ez mulandó életben vagy, holtod után bizony eleget nyugodhatsz.

Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság.

Elégedetlenség.

A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam.

Az élet bizonytalan. Kezdd a desszerttel!

Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet.

Akkor nősz fel igazán, amikor rájössz, hogy meg fogsz halni.

Amikor eljön a halál, mindig bejelentés nélkül érkezik, mindig kegyetlen és vérszomjas. Értelmetlen és abszurd.

Nem halott az, mi fekszik örökkön,
A halál sem ér át végtelen időkön.

Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.

Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.

Azt mondják, mielőtt meghalsz, minden lepereg a szemed előtt. Ez igaz is. Ezt hívják életnek.

Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is.

A halál olyan, mint a születés: a természet titokzatos műve.

A legjobb ember sem tudja megakadályozni sorsának beteljesedését: a jók korán, a gonoszak későn halnak meg.

 Mindenki akkor hal meg, ha már nincs szükség rá.

A halandók leghőbb vágya az örök élet, azonban a halhatatlanok azért hajtanak évszázadokon át, hogy halhatóvá váljanak.

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit se tettem volna életemben!

Állj meg óra, hallgass telefon,
Kutya, ne örvendj ízes csontokon.
Csendet most, zongora s puffogó dobok:
Hozzák a koporsót, jöjjetek gyászolók.

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója.

A halál biztos, csak az órája bizonytalan.

Ó, miért nem értekezhetünk egy-két napon át a holtakkal?

Nincs semmi természetellenes a halálban. Jobb, mint céltalanul élni.

Csak midőn már ittál a csönd folyójából, fogsz igazán dalolni. S midőn elérted a hegytetőt, a csúcsra akkor indulsz. S midőn befogadja a tested a föld, akkor jön az igazi tánc./Mohamed/

A majdnem halál semmit nem változtat meg. A halál mindent megváltoztat 
/Dr.House/

Ha nem akarsz érezni, az élet olyannak tűnik, mint egy álom. De ha látod a halált, látod a valóságban, akkor a róla való álmodozás nevetségessé válik.

Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.

Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok.

A haláltól nem szabad félni. Úgy lehet, mire odajutunk, fényesebb lesz, mint az élet.

A halhatatlanság első feltétele a halál.

Mint esőcseppek a hideg ablaküvegről, úgy peregtek le gondolatai a rideg, megváltoztathatatlan tényről, hogy meg kell halnia.

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a halálnak.

A halál nem létezik. Hogyan is létezne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő.

Mindenkiért eljön egyszer a halál, de én világéletemben hittem abban, hogy az én esetemben majd kivételt tesz. 
/William Saroyen/

Más dolog a gyász, és megint más az eleven élet. Nem gyászol kevésbé az sem, aki közben azért látja és tudomásul veszi az élet valóságát.

Kell, hogy a halálnak fátyola a sírnak szemérme legyen. Itt nincs fátyol, nincs szemérem. Ez cinikus, nyílt rohadás. Vakmerőség a haláltól, hogy ilyen nyíltan mutatja művét. Megsérti a derült természetet, ha műhelyén, a síron kívül dolgozik. E lényt kifosztották. Kifosztani egy kifosztottat: könyörtelen befejezés. Nem volt már a csontjában velő, bél nem volt hasában, hangja nem volt torkában. A holttest zseb, melyet a halál kifordít és kiürít. Ha valaha volt egyénisége, most hol van? Talán még ott van, de ezt elgondolni is rettenetes. Valami imbolygó, valami megláncolt körül, lehet-e ennél gyászosabbat elképzelni a sötétben?

A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.

Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált? 
/Kung-Fu-Ce/

Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
/Woody Allen/

Az utolsó ellenség, akit le kell győzni, a halál.

A halál nem lehet olyan rossz dolog. Még senki nem jött vissza panaszkodni.

A halál egy olyan játszótárs, aki nem csal, csak nem mondja meg, mikor fogja azt a jokert használni, amivel kiüt a játékból.

A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt.

A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont. 
/Gyökössy Endre/

A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Ha élünk a hátrahagyottak szívében, nem halunk meg. 
/Thomas Campbell/

A halál garantáltan jó színben tünteti fel az utolsó munkádat. 
/Chris Martin/

A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete. 
/Joanne Kathleen Rowling/

A halál és a tragédia az életünk minden másodpercében ott lóg a fejünk felett, és próbál eltalálni minket. És sokszor elhibáz.
/Hugh Laurie/

A halál mindenkire rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint visszamosolyog.