Esküvő

Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!

Tedd a kezed homlokomra,
Mintha kezed kezem volna.
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,
mintha éltem élted volna.
Úgy szeress, mintha jó volna,
mintha szívem szíved volna.

Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség
Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.

Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.

...Ím szerelmem ekkép változik, de
soha meg nem szűnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is...
Gyakran csendes a folyó, de mély!

Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen.

Ne azzal házasodj össze, akivel élni tudsz, hanem azzal, aki nélkül nem tudnál élni.

„Tudtam, hogy valakinek élete legfontosabb napján segítettem, és már alig vártam az én Nagy napomat”

/27 Idegen Igen/

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

S ha jön az este, langyos szél susog,
fátylaid játékosan megsuhognak,
s baráti mosolyát a csillagoknak
együtt nézzük majd, ifjú házasok.

Legyen bármily hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod a szavad.

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak.

A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyet, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lehet…

Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.